Ibelin Eschiva | |
![]() | |
Született | 1160 |
Elhunyt | |
Házastársa | I. Amalrik ciprusi király (II. Amalrik jeruzsálemi király) (1175–) |
Gyermekei | Burgundia, Guidó, János, Hugó, Helvis, Aliz |
Szülei | Bejszáni Richilda Ibelin Balduin |
Ibelin Eschiva (1160–1196) Ibelin Balduin és Bejszáni Richilda lánya, a nagy hatalmú Ibelin nemzetség tagja.
1175 körül[1] [* 1] feleségül ment Lusignan Imréhez, a Jeruzsálemi Királyság főhadparancsnokához, a későbbi ciprusi (1197–1205), majd jeruzsálemi (1198–1205) királyhoz. Noha azt megérte, hogy VI. Henrik német-római császár férjét mint hűbéresét elismerte Ciprus királyának, magára a koronázásra csak az Eschiva halála utáni évben került sor, így de jure nem tekinthető királynénak.
Ernoul feljegyez egy bizarr esetet Eschiva életéből: a ciprusi tengerparton lábadozott betegségéből, amikor kisgyerekeivel együtt elrabolta egy Canaqui nevű kalóz, és a piszidiai Antiochia uránál, Izsáknál helyezte el őket. Anya és gyermekei I. Leó örmény király hathatós közreműködésével (konkrétan megfenyegette Izsákot, hogy megöleti) szabadultak ki a fogságból.[2]
Eschiva és Imre gyermekei:
Eschiva és Imre házassága, illetve Hugó fiuk révén a Lusignan-házon keresztül az Ibelinektől származik a későbbi Európa több királyi famíliája. Rokonuk, Anna savoyai hercegnő, I. Janus ciprusi király lánya az őse a savoyai hercegeknek, a monacói hercegeknek, a bajor választófejedelmeknek, a parmai Farneséknek, az utolsó Valois királyoknak, a Habsburg–Lotaringiai-háznak, a Bourbon-háznak, vagyis a katolikus uralkodóházak legtöbbjének.[1]
Forráshivatkozás-hiba: <ref>
címkék léteznek a(z) „*” csoporthoz, de nincs hozzá <references group="*"/>